Első fejezet

Minden volt amit Isten teremtett, mégis semmi

      Akkoriban Lucifer kerekedett felül a földön. Az emberek többsége más valláshoz pártolt a III. Világháború miatt, vagy egyszerűen csak többé már nem volt hite. Elliott Wayne Johansson volt talán az egyetlen, akinek az eszébe jutott az ötlet, hogy egy kisebb csapatot összekaparva felkeressék a napkeleti bölcsek leszármazottjait, és tanácsot kérjenek. Két hónapon át megállás nélkül keresgélt, mire öt főt talált, aki volt annyira elhivatott, fiatal és egészséges, hogy tegyen valamit a világuk érdekében. Hiszen minden volt amit Isten teremtett, mégis semmi. Erdőtüzek irtották ki a fákat, állatokat. A fű mindenhol kiszáradt. Épületek, főképp templomok omlottak le.Megszűnt az szeretet, és az emberek számára nem volt senki, aki megbocsájtotta volna a bűneiket. Közel hétszáz embert diagnosztizáltak lélekhalállal, és haltak meg idő előtt ezidáig. Johansson egy érsek unokája, és egy pap fia volt. Benne még élt a hit, és hitte, hogy véget vethetnek a pusztításnak. Betiltották az ünnepeket, az ajándékozást. Fekete szájmaszkot hordott mindenki, hogy eltakarják a szájukat, hiszen ha véletlenül mosolyogtak, vagy nevettek, Lucifer lefejeztette őket. Ez leginkább a főtartomány területén volt a legszokásosabb, mert Ő is ott lakott, és nem nagyon mozdult ki onnan. Ha utazott valahova, azt hetekkel előre bejelentették, és csak hivatalos ügy lehetett az indok. 

      Wayne öt társával együtt Walesből Izraelbe indult, fel a Golgoták hegyére, hiszen a legenda szerint mind a százharminc és száznyolcvan év közötti bölcsek ott élnek egy közeli barlangban, ahol kb. 2060 évvel ezelőtt eltemették a Krisztust. A napkeleti bölcsek hárman voltak, a leszármazottjaik pedig heten, mert ők már a huszonegyedik generációként születtek. Abban a családban átlagosan 120-200 évet él egy férfi ember. Egyedül ők tudják a hosszú élet titkának receptjét. Ez egy elixír, de beszerezhetetlen összetevők, és ötvenhat év kell ahhoz, hogy egy liter készülhessen belőle. Wayne-nel együtt hatan voltak a csapatban. Egy húsz éves lány ikerpár, egy ötven éves, hófehér hajú férfi, egy thaiföldi szerzetes, és egy néger nő, aki már évtizedek óta munkatársak egy politikai intézménynél, és Lucifer kivégeztette a három éves gyermekét. Így indultak neki a hosszú útnak, ami összesen egy hét volt vonattal. Az Izraeli határtól pedig gyalog folytatták az utat. A tengerek miatt nem kellett aggódniuk, az összes kiszáradt, és a medrük fölé hidakat emeltek. Az összes állatfaj is kihalt. Néha egy-egy veréb elrepült az égen. Ők a hegyek fenyveseiben húzódtak meg, de nem volt számukra sok ennivaló, így ők is kezdek megfogyatkozni.
- Wayne - szólította meg a néger nő, Heather. A férfi egy bólintással jelezte, hogy figyel. A vonat hangosan zakatolt valahol Francia-, és Olaszország között, így a nő közelebb hajolt a csapat vezetőjéhez, hogy más ne hallja a kérdését. - Mi lesz, ha nem találjuk őket?
- Ilyenekről ne is gondolkozz.
- Rendben, de mi van, ha mégis így lesz?
- Akkor tovább keresünk. 
- Meddig?
- Akármeddig. Tedd meg a fiadért - Heather keze ökölbe rándult. Erős nő volt, huszonéves korában a katonaságbál szolgált. Azonban ha az elhunyt fiáról esett szó, nem tudta kontrollálni a dühét.
- Hogy hívnak titeket? - fordult Heather az ikrekhez.
- Liliana Falls vagyok. Ő a nővérem, Katie - mutatott a mellette ülő lányra. Mindketten barna szeműek, vörös hajúak voltak. Arról lehetett őket megkülönböztetni, hogy Liliananak volt egy anyajegye a jobb szeme alatt. 
- Heather vagyok. Miért csatlakoztatok hozzánk?
- A szüleink gyümölcstermesztéssel foglalkoztak. Azóta hajléktalanok vagyunk.
- Sajnálom.
- Lesznek még ettől jobb idők is. 
- Én hiába vagyok szerzetes - szólalt meg az eddig csendben hallgató férfi. - Nem a templom,vagy a hit vezérelt ide. Lucifer erőszakkal vette rá a húgomat, hogy feleségül menjen hozzá, azóta nem láttam. Ez négy éve volt.
- Hogy hívnak? - kérdezte Katie.
- Preston Howard.
- Hát, Wayne - Heather sóhajtott, és hátradőlt. - Mind elveszítettünk valakit, vagy valamit. Neked mi a történeted.
- Az összes papot, érseket, és a pápát is kivégezték, igaz? - bólintottak. - A nagyapám érsek volt, az apám pedig pap. Az öcsém is papnak készült, de áttért Lucifer hitére, hogy megmentse az életét. Így csak én maradtam. Egyedül a világban, senkire sem számíthatok jelenleg. Csak rátok. És arra, hogy véget vetünk ennek az egésznek.
- Hogy vethetnénk véget neki? Hiszen mind senkik vagyunk - mondta elfintorodva Liliana.
- Mind senkik vagyunk, mégis valakik - mondta Preston.