2016. április 29., péntek

Első fejezet

Minden volt amit Isten teremtett, mégis semmi

      Akkoriban Lucifer kerekedett felül a földön. Az emberek többsége más valláshoz pártolt a III. Világháború miatt, vagy egyszerűen csak többé már nem volt hite. Elliott Wayne Johansson volt talán az egyetlen, akinek az eszébe jutott az ötlet, hogy egy kisebb csapatot összekaparva felkeressék a napkeleti bölcsek leszármazottjait, és tanácsot kérjenek. Két hónapon át megállás nélkül keresgélt, mire öt főt talált, aki volt annyira elhivatott, fiatal és egészséges, hogy tegyen valamit a világuk érdekében. Hiszen minden volt amit Isten teremtett, mégis semmi. Erdőtüzek irtották ki a fákat, állatokat. A fű mindenhol kiszáradt. Épületek, főképp templomok omlottak le.Megszűnt az szeretet, és az emberek számára nem volt senki, aki megbocsájtotta volna a bűneiket. Közel hétszáz embert diagnosztizáltak lélekhalállal, és haltak meg idő előtt ezidáig. Johansson egy érsek unokája, és egy pap fia volt. Benne még élt a hit, és hitte, hogy véget vethetnek a pusztításnak. Betiltották az ünnepeket, az ajándékozást. Fekete szájmaszkot hordott mindenki, hogy eltakarják a szájukat, hiszen ha véletlenül mosolyogtak, vagy nevettek, Lucifer lefejeztette őket. Ez leginkább a főtartomány területén volt a legszokásosabb, mert Ő is ott lakott, és nem nagyon mozdult ki onnan. Ha utazott valahova, azt hetekkel előre bejelentették, és csak hivatalos ügy lehetett az indok.